Sziasztok! A Berzsenyi Underground alternatív blog vagyunk. Ahogy nevünkben is szerepel az ‘Underground’, nem szeretnénk engedni a mainstream vonal nyomásának, és vállaltan csak olyan témákról írunk, amelyek minket érdekelnek, minket vesznek körül, és mindezt a saját módunkon. Hiszen egy írás akkor jó, ha őszinte és érződik, hogy a szerzőjének is fontos. Különben leírni is felesleges, nem hogy elolvasni. Mi ebben hiszünk. Egyik számunkra fontos téma az iskolánk, hiszen kis csapatunk mind a négy tagja jelenleg berzsenyis diák. Fontos számunkra az iskolánk sorsa, nem titkoljuk, hogy nagyon örülnénk, ha valamiféle közösségépítő funkciót is sikerülne egyszer betölteni a Berzsenyi életében. Így karantén alatt egy online-platform a legjobb megoldás erre, de egyébként ez véletlen, mert a jövőben is online szeretnénk működni.
Sokat gondolkodtunk, mivel kezdhetnénk az első bejegyzésünket. Miről írhatnánk elsőként, mi az, ami legjobban képviselhet minket. A sok gondolkodás után arra jutottunk, a legjobb, ha nem gondoljuk túl a dolgokat, és egyszerűen csak arról írunk, ami éppen aktuálisan érdekel minket. Így jött az Idök-interjúk ötlete, amit a következő bejegyzésekben láthattok majd a napokban. És így jött létre az összes többi bejegyzés ötlete, amit meg a következő hetekben tudtok nyomon követni.
Célunk rövidtávon, hogy a karantén alatt is megmaradjon a jelenlegi életünk körülményekhez képest normális érzete, tartalmak az iskoláról, ajánlók a kedvenc filmünkről, részletek kedvenc könyveinkből, verseinkből. Kicsit kiszakadni abból, ami a karantén alatt nyomaszt minket. Szeretnénk beszélni a karanténról, minden másról, ami nem a karantént juttatja eszünkbe, önző módon saját gondolatainkról, minden nálunk sokkal fontosabb dologról, minden berzsenyist érintő kérdésekről, olyan pillanatokról, amikor csak magunkban vagyunk, és nézünk ki a fejünkből. Szeretnénk segíteni néhány cikkünkkel másoknak, szeretnénk néha csak hangulatot átadni. Szeretnénk közösséget összehozni az iskolában, szeretnénk egymástól messze is összetartani. Sok mindent szeretnénk, és ehhez családias kis szerkesztőségünk, amelynek létszáma egész pontosan négy, véleményünk szerint éppen elég kezdetnek. Bár szerkesztőségnek hívjuk magunkat, inkább vagyunk az írást és egymást kedvelő emberhalmaz, de reméljük, hogy hosszú távon, amikor visszaáll a rend, furcsa kis kezdeményezésünk kinövi magát hivatalos szerkesztőséggé is.
Ez a blog elindult ma, áprilisban egy kedd este. Mind a négyen egymástól térben távol vagyunk, teljesen más dolgokban vagyunk, teljesen másképp éljük meg ezeket a furcsa mindennapokat. Én épp a teámat szürcsölöm, Jenni rajzol, Jultsi sorozatot néz, Réka eszik. Mégis mind a négyünk számára van olyan fontos a Berzsenyi Underground, hogy félbehagyjuk eme fontos tevékenységeket, és megpróbáljuk egy olyan erőltetett dologról valami értelmeset és olvashatót írni, mint az ars poetica. Kérjük a kedves olvasót, hogy ne ezen sorok alapján ítéljenek el, inkább a következő, valamiről tényleg szóló írásunk után. Ha választanunk kéne mottót, éppen ez: minden ami nem mi, mégis a mi szemünkön keresztül. Valami ilyesminek képzeljük a Berzsenyi Undergroundot is.
(életünk első és remélhetőleg utolsó ars poeticája)
Mimi, Jenni, Jultsi, Réka
Comments