Te tudtad mennyi Frei van a Dózsán?
Kék, szépen vasalt ing, márkás karóra, mosolygós arc, meghív egyből minket. Kiderül, hogy három Frei kávézó is van a Dózsán, mindhárman három különböző Frei kávézóban vártuk egymást. Interjú készítés. Olasz cappuccino, 490.
Karácsonyi Miklós lendületes, lelkes, udvarias. Ezek a szavak jutnak eszembe róla. Berzsenyi. Angyalföld, fura alakú épület, kínai. A Berzsenyiről pedig ezek. Ami közös, hogy a 90-es évek elején ide járt Miklós. Mikor gimnazista volt “EBskedett” is, illetve ő meg Papp András és Tóth Marcell közösen találták ki és szervezték meg először a Non-Stopot. Egy véletlen folytán ismertük meg, gondoltuk készítünk vele egy interjút a “régi Berzsenyiiről”. Igazából feleslegesen kérdezősködünk, máris nosztalgiázni kezd, mi pedig Petivel egyre kíváncsibbak vagyunk.
A kezdetek, gyors önéletrajz
Karácsonyi Miklós elmondása szerint rendes, tehát lusta (kis)kamasz volt. Viszont a matek mindig jól ment neki, nyolcadikban külön matektanárhoz is járt. Akkoriban az egész felvételi másképp ment - meséli -. Nem volt központi felvételi, minden gimnáziumba külön felvételi kellett, és csak abból a tárgyból, amilyen tagozatra szerettél volna menni. Külön érdekes, hogy pont a rendszerváltás után járt gimibe, 91’-95’ között, de még elmondása szerint a régi rendszert járta, utána voltak csak átalakulások. Elment külön a Berzsenyibe meg más gimnáziumokba, megírta mindenhol az ottani matek tesztet (mivel egyértelmű volt, hogy valami matek tagozat lenne nekivaló), és felvették mindenhová. Hova menjen? A külön tanára mondta neki, hogy, ha komolyan szeretne matekozni, akkor egyértelműen válassza a Berzsenyit. Bár azt mondja, lusta kamasz volt, azért mégis csak ezt választotta.
Tanárok
“Hiába van szuper épület, nagy sportpálya, vagy gondosan kiválogatott okos és kreatív diákok, ha a tanárok “megfojtanak”, agyonnyomnak az egyéb teendőkkel, nem támogatják az ötleteket, akkor semmi nem tud kialakulni. A BDG pont nem ilyen. Nem lett volna sem non-stop kosár, sem a nulltábor, sem iskolarádió, sem semmi, ha a tanárok nem állnak ehhez úgy, ahogy anno álltak és szerintem most is állnak.” - mondja Miklós. -
Előveszi a telefonját, beírja: berzsenyi.hu, tanárok; majdnem az összes tesi tanár, biosz tanár, német tanár, latin tanár, magyar tanár, töri tanár, a jelenlegi igazgató, aki akkoriban tanított...meglepő, majdnem az ⅓-a a tanári karnak 20 évvel ezelőtt is tanított a suliban. Szívesen leírnám a nevüket, de nem biztos, hogy örülnének neki, úgyhogy ez megmarad belsős dolognak, de higgyétek el, ti is meglepődnétek, mennyien vannak. Olyan tanárt is említett, aki évfolyamtársa volt anno, és most a Berzsenyiben tanít. De ez nem meglepő: elég sok tanár berzsenyis diákként kezdte karrierjét, de ezt, aki ide jár, általában jól tudja. Ha pedig nem, előbb-utóbb úgyis rábukkan valakire a régi tablók egyikén.
“Mit adhat egy tanár neked az életben? - teszi fel a kérdést - Egy gondolkodásmódot, megtanít tanulni, egy-két olyan trükköt, praktikát, amik elkísérnek egész életedben, ilyenek, szerintem ezek a legfontosabbak, nem a tananyag miatt fogsz emlékezni a tanáraidra.”
Erre egy példa Urbán János, matektanártól származik. Az “egy, kettő, sok” mondás, amit akkoriban elég sokszor használt -ahogy anno az ő matektanára is használta-: “Ha valamiből látod, hogy 1 vagy 2 van, az oké, de ha már 3, akkor az sok, akkor valszeg több is van, és arra már kell az általános megoldókulcs is, mert akkor valószínűleg lesz több is. És ez persze egy sarkítás, mert nyilván nem a 3-mal van a gond, hanem azzal, ha túl sok esetet próbálunk egyedileg kezelni ahelyett, hogy egyből, időben - még 3-nál - megalkotnánk a megoldókulcsot.” Ez a fajta hozzáállás, legyen matekos vagy nem matekos jellegű, az életben elég praktikus lehet.
A másik emléke személyreszólóbb volt, mint az “egy, kettő, sok”, de legalább ugyanannyira megmaradt Miklósnak, így 20 év távlatából is. Mikor már össze-vissza firkálta, húzta át, javított bele a félig kész matekfeladatlapjába, a tanára egyszer csak kivette a kezéből a lapot, és azt mondta: “Miklós, kezdd újra, hamarabb végzel” (ezt Hubert Györgyné tanárnő mondta). Ez is egy olyan dolog, amit meg lehet hagyni a matekos feladatok szintjén - és úgyis praktikus -, de egy hétköznapi élethelyzet során is ugyanúgy lehet alkalmazni. “Másnak biztos más maradt meg - mondja - De a meghatározó tanárok szinte mindenkinek adtak valamit, szerintem.”
Kanapék és AD&D
A társasági élet csúcspontja, a híres, régi berzsenyis kanapék, amelyek U-alakban helyezkedtek el az aulában. Barna, talán kicsit csúnya, de rettentő kényelmes, könnyen tologatható kanapék voltak ezek, amelyeknek a talpai EB-ről EB-re szállnak a mai napig (ennyire emblematikus jelképei még most is a sulinak azok a régi nosztalgikus kanapék). Itt töltötték a szüneteket, vártak a kosaras edzésig, vagy akár suli után este 7-8-ig fetrengtek azokon a kanapékon, ahogy mondta Miklós. Amikor a felvételire 8.-osként bejött, akkor is ez ragadta meg leginkább a figyelmét: ha vannak kanapék, akkor ez a hely neki lett kitalálva. 1-2 puff is volt, de a piedesztálon egyértelműen a kanapék voltak. A másik szünetbeli tevékenység a AD&D karakter játék volt, ami pont most jött újra vissza, az utóbbi néhány évben; akkoriban nagyjából 50 aktív AD&D-ző berzsenyis volt, és az aulában össze-vissza mentek az A4-es karakterlapok, amiket vagy kézzel rajzoltak maguknak, vagy kezdetleges formanyomtatvány volt, és kézzel töltötték ki a név, faj, tulajdonságok és a többit. Akkoriban ezt AD&D-nek hívták, Advanced D&D. Mivel ő kosaras volt, heti 3x kosáredzésen vett részt, illetve akkor rakták ki a kosárpalánkot az udvarra. Az udvar egyébként akkoriban nem volt parkoló, és ez sokkal több helyet biztosított a diákoknak - valószínűleg ezért is használták többet az udvart, mint most mi.
Tagozat
Miklós matek tagozatra járt. Akkoriban csak 4 éves volt a matek tagozat, nem 6, mint most. Elmondása szerint amire leginkább emlékszik, az, hogy rengeteg matek órája volt (minden nap 2), több fajta, elméleti és gyakorlati mateknak hívták akkoriban. Urbán János és Hubert Györgyné neve is felmerül beszélgetés közben: “Akkoriban nem voltak még Celebek, vagy legalábbis nem hívták őket így, de ha lett volna a matektanárok között Celeb, akkor Urbán János egyértelműen az lett volna, a matektanárok Puskás Öcsije volt, azzal a különbséggel, hogy ő nem öregedett ki, nem sérült le és nem hízott el … de a legenda is tökéletes szó rá”. -Tehát ő volt a matektanáruk. Egyébként Urbán János nemcsak a Berzsenyiben, hanem az ELTE-n is tanított egyébként, nemcsak matekot, hanem filozófiát is tanult, a középiskolás matekversenyek egyik fő szervezője is volt, és nagyjából az összes helyen ahol megfordult, valami “fő” volt (legalábbis a Wikipédia szerint). Az MTV Körmönfontoló TV-műsor egyik zsűrielnökeként is dolgozott, ahol általános iskolás - az én szememben - mini zseniket versenyeztettek egymással matekból. Aki szeretne látni valami iszonyú retrót és egyben aranyosat, annak ajánlom ezt a videót, ami a Körmönfontóló sorozatból lett kivágva (51 mp-es a videó):
“Számtalan matekkönyvet is kiadott, szerintem akkoriban abból tanult mindenki. Hubert Györgyné pedig, asszem a férjével, Hubert Györggyel együtt szerkesztette a középiskolás matek-feladatgyűjteményt. Zöld-könyveknek hívták őket. Mindenki abból tanult Magyarországon.”
Mikor elhunyt, így emlékezett vissza két volt diákja Hubert Györgynére, 2015-ben: https://www.berzsenyi.hu/index.php?id_a=55&id_hir=443
Akkoriban is megvoltak a tagozatok, humán, biosz/kémia/fizika, matek és nyelvi, ugyanúgy, mint most (annyi különbséggel, hogy akkoriban elemi elsőnek hívták, amit most mi kilencediknek). De elmondása szerint nem volt akkora jelentősége annak, hogy ki milyen tagozatos volt, az akkori barátai is más évfolyamra, tagozatra jártak, mint ő, és nem csak az osztálytársaival lógtak suli után a kanapékon. Amiben egyetértettünk ezzel kapcsolatban, hogy ennek az egyik fő okai a Nulltáborok lehettek, mivel a gólyatáborokban már akkor sem osztályok szerint, hanem a tagozatok egymással keveredve voltak csapatokra osztva; három humános, három békás, három matekos, három nyelvisből állt össze egy csapat. A szervezés is legalább ennyire keveredve volt megoldva, nem osztályok szervezték, hanem teljesen individuál diákok a suliból, évfolyam és tagozattól függetlenül. Ez is egy olyan hagyomány, ami a mai napig megmaradt.
Nagynull
No spoiler. De nagyon jó.
Az interjúban sokat segített Kovács Péter, írta Szigeti Dominika.
Második részben:
Az első Non Stop
Különbségek és hasonlóságok
A gimis évek után
Összbenyomás
...hamarosan...