2018 tavaszĂĄn megjelentek az elsĆ Poket-automatĂĄk Budapest kĂŒlönbözĆ pontjain (hogy egĂ©sz pontosak legyĂŒnk, ĂĄprilis 11-Ă©n â nem vĂ©letlenĂŒl, hiszen ez a költĂ©szet napja). LĂĄtszatra csokit Ă©s ropogtatnivalĂłt tartalmaznak, mint a hĂĄrmas metrĂł aluljĂĄrĂłinak automatĂĄi. Azonban, ha az ember Ă©hsĂ©gĂ©ben 350 forintos Snickersre vagy Marsra vetemedne, megkörnyĂ©kez egy ilyen automatĂĄt, közelebb Ă©rve jĂłl lĂĄthatja, hogy egĂ©sz mĂĄsrĂłl van szĂł - könyvekrĆl, mĂ©ghozzĂĄ egĂ©sz kicsi, 6-8 centis darabokrĂłl, amelyek Ă©pp elfĂ©rnek az ember zsebĂ©ben. A Poket cĂ©lja pont ez; hogy az okostelefon Ă©s a rengeteg 0-24-ben elĂ©rhetĆ applikĂĄciĂł mellett legyen egy irodalmi Ă©rtĂ©kƱ könyvecske is nĂĄlad - mĂĄr ha akarod -, amit elĆ tudsz kapni, akĂĄr az elĆbb emlegetett hĂĄrmas metrĂłn. Milyen is lenne egy olyan vilĂĄg, ahol az emberek a közlekedĂ©si eszközön FacebookozĂĄs /nĂ©ha egĂ©szen Ă©rthetetlen dĂŒhkitörĂ©sek Ă©s egyĂ©b mĂĄs viselkedĂ©si szokĂĄsok helyett JĂłzsef Attila kötetet olvasnĂĄnak? ElĂ©g elkĂ©pzelhetetlen tƱnik, ugye? Persze, nem biztos, hogy mindenki JA-t szeretne olvasni szabadidejĂ©ben.
Mindezek ellenĂ©re voltak olyanok, akik mertek nagyot ĂĄlmodni Ă©s tenni effelĂ© vilĂĄg felĂ© egy âkisâ lĂ©pĂ©st. Ăgy jött lĂ©tre a Poket, eme zsebkönyvek összessĂ©ge. A âkisâ lĂ©pĂ©sbĆl mĂĄra Poket-közössĂ©gek, tovĂĄbbi rengeteg automata, rendezvĂ©nyek Ă©s sokszorosan Ășjranyomtatott könyvek jelentek meg az orszĂĄg egyre több pontjĂĄn. Ăs ami a legjobb, hogy mindössze 990 forintba kerĂŒl egy kötet. Az elsĆ könyv, ami nyomtatĂĄsra kerĂŒlt, a kĂ©k borĂtĂłs Utas Ă©s HoldvilĂĄg - ez szĂĄmomra az utĂłbbi Ă©vek egyik legmeghatĂĄrozĂłbb könyvĂ©vĂ© vĂĄlt.
A törtĂ©net egy elĂ©g idillinek hangzĂł olaszorszĂĄgi nĂĄszĂștra varĂĄzsolja el az olvasĂłt (mĂ©g hogy ha pillanatnyilag nem is tĂșl idilli körĂŒlmĂ©nyek uralkodnak ott). AztĂĄn egy olyan vilĂĄgba is, amelynek közĂ©ppontjĂĄban mĂ©g vĂ©letlenĂŒl sem a nagyzolĂłs, olaszos lagzik, szerelmi vallomĂĄsok, sokkal inkĂĄbb az önmagunk keresĂ©se, a kamaszkor elengedĂ©se, a szĂŒrke polgĂĄri Ă©let elleni lĂĄzadĂĄs ĂĄll. FĆhĆsĂŒnk, a frissen nĆsĂŒlt MihĂĄly, akinek az elsĆ Ă©jszakĂĄk egyikĂ©n visszatĂ©rnek örvĂ©nyszerƱ lĂĄtomĂĄsai, melyek mĂ©g nagyon rĂ©gen, kamaszkorĂĄban kĂsĂ©rtettĂ©k Ćt. Eközben felbukkan rĂ©g nem lĂĄtott barĂĄtja (mĂĄr ha barĂĄtnak lehet nevezni Ćt; inkĂĄbb maradjunk egy visszatĂ©rĆ, Ă©rdekes figurĂĄnĂĄl) Szepetneki JĂĄnos, akivel ugyan alig nĂ©hĂĄny mondatot vĂĄlt, mĂ©gis megtudja, hogy rĂ©gi tĂĄrsasĂĄguk egyik ma mĂĄr papkĂ©nt Ă©lĆ tagja, Ervin, szintĂ©n itt van OlaszorszĂĄgban, illetve kissĂ© meg is ingatja Ășj felesĂ©gĂ©ben, Erzsiben. A vĂ©letlen Ă©s a direkt hatĂĄsĂĄra vĂ©gĂŒl Ășgy dönt, felkeresi Ervint, mĂ©g ha egĂ©sz hĂĄzassĂĄga is rĂĄmegy erre.
Mint ahogyan az eddig felvĂĄzolt alapszituĂĄciĂł is sugallhatja, a törtĂ©net maga Ă©s a könyv szereplĆi, azoknak cselekedetei sem fekete-fehĂ©rek. BĂĄr a nevek alapjĂĄn (MihĂĄly, Erzsi, JĂĄnos, illetve egy elĂ©g feltƱnĆ nĂ©v Ă©s szereplĆ is megjelenik; Ăva) jobban hasonlĂt elsĆ hallĂĄsra egy JĂłkai-fĂ©le kötelezĆ olvasmĂĄnyra (aminek szintĂ©n megvannak a maga szĂ©psĂ©gei, egĂ©sz konkrĂ©tan az Aranyemberre gondolok, amit most kĂ©ne olvasnom). De az Utas Ă©s HoldvilĂĄg szereplĆi egyĂĄltalĂĄn nem egyszerƱ, archetipikus JĂłzsi, a paraszt, vagy Mari, a szegĂ©ny, de kedves leĂĄny karaktereket jelentenek. Sok mindenĂ©rt lehet szeretni ezt a könyvet â tĂ©nyleg - Ă©s ĂzlĂ©s kĂ©rdĂ©se, ki mit szeret, vagy Ă©pp nem szeret benne, de eddig, az ismerĆseimmel beszĂ©lgetve a regĂ©nyrĆl valahogy mindig felmerĂŒlt a szereplĆk összetettsĂ©ge, az emberi lĂ©lek kiszĂĄmĂthatatlansĂĄga, bonyolultsĂĄga. A könyv nem ĂtĂ©lkezik, pedig könnyen el lehetne ĂtĂ©lni MihĂĄlyt, pĂ©ldĂĄul amiĂ©rt elhagyta felesĂ©gĂ©t a nĂĄszĂștjuk közepĂ©n â mĂ©gis, ahogy egyre jobban megismeri az olvasĂł a törtĂ©netet, Ă©s ezĂĄltal a szereplĆket is, nem tudja azt mondani, hogy MihĂĄly hibĂĄt követett volna el; az olvasĂł nem tud haragudni rĂĄ. Ăs ez mĂ©g nem is egy olyan tette, ami igazĂĄn fontos lenne az ĂștkeresĂ©se szempontjĂĄbĂłl. IgazĂĄbĂłl csak megtörtĂ©nt, ez csak egy döntĂ©se volt a sok közĂŒl (persze lĂ©nyeges, de közben mĂ©gsem olyan fontos, mint ahogy az ember kĂ©pzelnĂ©). A törtĂ©net csak ezutĂĄn kezdĆdik el igazĂĄn. Sokkal inkĂĄbb az szĂĄmĂt, ami a lerövidĂtett nĂĄszĂștja utĂĄni idĆszakban következik, az utazĂĄs sorĂĄn.
Ez a törtĂ©net, mĂ©g ha a fĆszereplĆje MihĂĄly is, egyĂĄltalĂĄn nem csak rĂłla szĂłl. Az összes olyan emberrĆl, aki valaha megkĂ©rdĆjelezte az Ă©letĂ©t, hogy van-e Ă©rtelme annak, amit csinĂĄl, szereti-e tĂ©nyleg azt a szemĂ©lyt, akivel Ă©l. Azt az Ă©letĂ©t Ă©li-e, amit kamaszkĂ©nt elkĂ©pzelt? EgyĂĄltalĂĄn afelĂ© halad, vagy mĂĄr rĂ©g lemondott az ĂĄlmairĂłl? Elfogadtuk, hogy nem mi vĂĄlasztjuk a sorsunkat, Ă©s követjĂŒk a jĂłl kikövezett, mindenki szĂĄmĂĄra âmegfelelĆâ utat? Tudok-e boldogulni egy âmegfelelĆ Ă©letbenâ? Egy âmegfelelĆ Ă©letâ egyĂĄltalĂĄn lehet-e az Ă©n Ă©letem? Ăs mĂ©g a vĂ©gtelensĂ©gig lehetne folytatni.
BĂĄr fĆkĂ©pp MihĂĄly szemszögĂ©t ismerjĂŒk meg Ă©s az Ć kalandjait követi vĂ©gig a törtĂ©net, de sokszor (volt) felesĂ©ge, Erzsi gondolataiba is bepillantĂĄst nyerĂŒnk, ami szintĂ©n egy igen izgalmas helyzetet vĂĄzol fel: hogyan reagĂĄlhat a törtĂ©ntekre a mĂĄsik fĂ©l? â elĂ©g sokfĂ©lekĂ©pp. Lehet összetör, fellĂĄzad, sarkĂĄra ĂĄll, öngyilkos leszâŠ? â ez mind belefĂ©rne az Utas Ă©s HoldvilĂĄgba. TalĂĄn Erzsi karaktere a legkevĂ©sbĂ© összetett a többihez kĂ©pest, mĂ©gis megvan a helye Ă©s a sajĂĄt Ăștja, amit vĂ©gig követhetĂŒnk Ă©s aztĂĄn eldönthetjĂŒk magunknak, hogy egyetĂ©rtĂŒnk-e vele, vagy sem.
De nĂ©zzĂŒk meg az Ășgynevezett âmellĂ©kszereplĆketâ, akik elvileg csak egy rĂ©szĂ©t tehetik ki egy törtĂ©netnek, ez esetben MihĂĄly önkeresĂ©sĂ©nek, mĂ©gis ebben a regĂ©nyben rendkĂvĂŒl meghatĂĄrozĂłak. Az összes kamaszkori barĂĄtja (Szepetneki JĂĄnos, a pap Ervin, Ulpius-Ă©kâŠ), az ĂștjĂĄba tĂ©vedt szemĂ©lyek (a kocsmĂĄros lĂĄnytĂłl a mƱvĂ©szettörtĂ©nĂ©szig), a budapesti, kissĂ© nyĂĄrspolgĂĄribb/hĂ©tköznapibb figurĂĄk (Erzsi elĆzĆ fĂ©rje, MihĂĄly apjaâŠ) mind olyanok, akikrĆl nem lehet nem beszĂ©lni. KissĂ© Ășgy vannak beĂĄllĂtva a szereplĆk, hogy egy ember vagy nyĂĄrspolgĂĄr Ă©s Ă©li a szĂŒrke mindennapokat, csendes magĂĄnyĂĄban, kiĂŒresedve, szinte egy mĂłkuskerĂ©kben, aminek nincs cĂ©lja Ă©s nem lehet kiszĂĄllni belĆle. Vagy egy kĂŒlönleges szemĂ©lyisĂ©g, aki meg kissĂ© ĆrĂŒlt, de kompromisszum nĂ©lkĂŒl azt csinĂĄl, amit akar, szenvedĂ©lyes Ă©s tĂ©nyleg Ă©rdekes dolgokkal foglalkozik, mint törtĂ©nelem, mƱvĂ©szetek, könyvek, szĂnhĂĄz (itt jĂłl kirajzolĂłdik Szerb Antal Ă©rtĂ©krendje). Ăs e kettĆ vĂ©glett között nincs ĂĄtmenet. SzĂŒletni kell, hogy meglegyen a hajlam rĂĄ, hogy mĂĄs Ă©letet Ă©ljen valaki, mint mĂĄsok, de az Ć döntĂ©se, hogy melyik oldalra ĂĄll. Arra az oldalra ahol azok az emberek vannak, akik talĂĄlnak egy fix munkĂĄt, meghĂĄzasodnak valakivel, akivel jĂł ötletnek/biztonsĂĄgosnak tƱnik összehĂĄzasodni, lĂĄtja mĂĄr elĆre a szĂĄmĂĄra legkedvezĆbb, idĆs korĂĄra is kitartĂł Ă©letbiztosĂtĂĄsĂĄt vagy pedig ezeket a szokĂĄsokat felrĂșgva, a titokzatos, ĂĄm a kiszĂĄmĂthatatlan ismeretlensĂ©gben Ă©li az Ă©letĂ©t.
EmlĂ©kszem, ahogyan olvastam a könyvet Ă©s szĂłba jöttek elĆször az Ulpius-testvĂ©rek, faltam a sorokat: mikor tudok meg egy Ășjabb kis morzsĂĄt TamĂĄsrĂłl vagy ĂvĂĄrĂłl⊠Annak ellenĂ©re, hogy TamĂĄs mĂĄr tragikus mĂłdon meghalt nagyon fiatalon, jĂłval az elĆtt, hogy MihĂĄly Ăștja elkezdĆdött volna. Ulpius Ăva gyakorlatilag MihĂĄllyal szemtĆl szemben az ottani jelenben, alig szerepel, TamĂĄs pedig egyĂĄltalĂĄn nem,mĂ©gis annyira emlĂ©kezetesek Ă©s meghatĂĄrozĂłak, hogy nehĂ©z elmenni emellett a âteljesĂtmĂ©nyâ mellett. Azt hiszem, mĂĄr a karakterĂŒk önmagĂĄban Ăgy egy mƱvĂ©szeti alkotĂĄs. Ăs persze MihĂĄly is, akivel könnyen azonosulni tud az olvasĂł a maga kissĂ© elvont, elveszett, melankolikus vilĂĄgĂĄval egyĂŒtt.
Szerb Antal nem csak ĂrĂł, hanem egy igen nagy tudĂĄsĂș mƱvĂ©szettörtĂ©nĂ©sz is. OlaszorszĂĄg elĂ©g sok szabad teret ad nĂ©hĂĄny kisebb mƱvtöri-etapjĂĄhoz, amik mĂ©g egy magam fajta mezei laikus szĂĄmĂĄra is Ă©rthetĆek Ă©s Ă©lvezhetĆek. MĂĄs könyveiben is megjelenik ez a fajta tudĂłs hozzĂĄĂĄllĂĄs, ami Ă©rdekes szĂnezete a könyveinek. MĂĄsik kĂŒlönlegessĂ©ge a regĂ©nynek, azok a leĂrĂĄsok, amelyek utĂĄn egĂ©szen a bĆrödön Ă©rzed OlaszorszĂĄg hangulatĂĄt, az összes aprĂł macskaköves jĂĄrdaszegĂ©lyĂ©vel Ă©s Ăłkori Ă©pĂtmĂ©nyĂ©vel egyĂŒtt. Rengeteg vĂĄroskĂĄt, majd RĂłmĂĄt is bejĂĄrhatjuk, MihĂĄly sokkal fontosabb belsĆ utazĂĄsa mellett. Az Ășt mĂĄr a cĂmben is elkezdĆdik, Ă©s egĂ©szen a legvĂ©gĂ©ig tart. Egy igazi utazĂĄs az olvasĂł szĂĄmĂĄra is.
AmirĆl eddig nem beszĂ©ltem, pedig talĂĄn ez a lĂ©nyege az egĂ©sz könyvnek, az a melankĂłlia, ami az egĂ©sz Utas Ă©s HoldvilĂĄg Ă©letĂ©rzĂ©st ĂĄtjĂĄrja â mert igen, ez is lehet egyfajta Ă©letĂ©rzĂ©s. A halĂĄl, mint egyik legnagyobb Ă©s legfontosabb misztikum, a teljes elveszettsĂ©g Ă©rzĂ©se, a felnĆtt Ă©let kegyetlen vilĂĄgĂĄrĂłl, mind ĆszintĂ©n szĂłl ez a nĂ©hĂĄny szĂĄz oldal. Egy barĂĄtom Ășgy fogalmazott, hogy âveszĂ©lyesâ olvasmĂĄny ez a könyv Ă©s nem Ă©rti miĂ©rt nincs odaĂrva legalĂĄbb a borĂtĂłjĂĄra, hogy aki Ă©rzĂ©kenyebb, legalĂĄbb szĂĄmĂtson arra a sokkra, ami Ă©rni fogja. Szerintem ez kissĂ© tĂșlzĂĄs, de közben megĂ©rtem azt is, aki Ăgy gondolja. Minden Ă©letszakaszban valahol kamaszkortĂłl kezdĆdĆen, mĂĄst Ă©s mĂĄst jelent; teljesen mĂĄst jelent 16 Ă©vesen Ă©s 36 Ă©vesen a regĂ©ny, de minden Ă©letkorban hatĂĄssal van az emberre. Olyan hatĂĄssal, hogy amikor befejezed Ă©s leteszed a könyvet, nehĂ©z nem beleragadni abba a hangulatba, ami annyira jelen van vĂ©gig, amitĆl annyira Utas Ă©s HoldvilĂĄg. Egy szenzitĂv idĆszakban âbele is tud halniâ az ember, mĂ©gis jĂłl esik elmĂ©lyedni benne. Nekem legalĂĄbbis jĂłl esett. Egy igen sokat mondĂł idĂ©zettel zĂĄrnĂĄm ezt a rettenetesen elfogult, felvĂĄllaltan nem szakĂ©rtĆ szemszögbĆl megközelĂtĆ âelemzĂ©stâ:âAz ember mĂĄniĂĄkusan, veszendĆen, a pokol Ă©s a halĂĄl hatĂĄrĂĄn vĂĄgyĂłdik valaki utĂĄn; keresi, kergeti, hiĂĄba, Ă©s az Ă©lete elsorvad a nosztalgiĂĄban.âJĂł olvasĂĄst mindenkinek!
Akiket elkapott az
Utas Ă©s HoldvilĂĄg feelingje ajĂĄnlom ezt a
francia-angol-olasz, de hangulatĂĄban teljesen francia mƱvĂ©szfilmet (nem hiszem el, hogy a filmzseni Bernardo Bertolucci ne talĂĄlkozott volna a mĂĄr film forgatĂĄsa elĆtt megĂrt Utas Ă©s HoldvilĂĄggal):
ĂlmodozĂłk (2003, film):
Ărta: Szigeti Dominika